Mi segítheti, illetve gátolhatja a képességek, a tehetség kibontakozását a mai Magyarországon? A magukban tehetséget, elhivatottságot érző fiatalok számára eddigi tapasztalataim alapján megfogalmazható tanácsok két vezérgondolat köré csoportosíthatók.

Merd azt csinálni, amit a szíved diktál!
A tehetség kifejlődése a legtöbb területen sok munkát, lemondást, kitartást igénylő, hosszú folyamat. A munka csak akkor örömteli, ha vele kapcsolatban az ember belső hajtóerőt, motivációt érez. Mi lesz a jutalmad a sok elvégzett munkáért? Ha jól csinálod, kapsz majd elismerést, teremthetsz egzisztenciát. Messze a legfontosabb jutalom viszont az, hogy egész életedben – és nem csak a szabadidődben – azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz. „A zene jutalma önmaga” – mondja Sting, aki sokat tudhat erről.

Ha nem azt csinálod szakmaszerűen, ami iránt gyermekkorod óta huzalmat éreztél, akkor is sokat kell majd dolgoznod (ritka szerencsés esetektől eltekintve). Tisztesen ledolgozandó munkaidőt és attól „független” életet szeretnél, vagy pedig olyasmivel szeretnél munkaszerűen foglalkozni, amit akkor is csinálnál, ha anélkül is meglenne a megélhetésed? Tehetséged kitartó kifejlesztése ez utóbbi felé vezethet.

Azt gondolom, sok tehetség kibontakozását gátolják manapság a gyors meggazdagodásról szóló, legtöbbször irreális elképzelések. A fiatalok sok esetben az azonnal elérhető magas fogyasztási színvonal reményében választanak divatos szakmákat és tevékenységeket. Szegényebb családból származó fiatalok esetében a megélhetési kényszer, a jómódúbbaknál pedig a rokonok, barátok diktálta életmódbeli normákhoz való illeszkedés kényszere okozhatja a tehetségek elkallódását. Merd a saját életedet élni – egy olyan élet helyett, amelyet mások elvárásainak való megfelelés okán magadra kényszerítesz!

Amerikában azt láttam, hogy igyekeznek a körülményeket megteremteni ahhoz, hogy mindenki zavartalanul csinálhassa azt, amiben képességei alapján a legjobbnak érzi magát. Meggyőződésem, hogy ennek az elvnek a hatékony megvalósítása gyakorlatilag azonnal érezhető kedvező hatásokat eredményez az adott egyén vagy csoport környezetében. Alsóbb szinteken (egy-egy szervezet, társaság, cég vonatkozásában) Magyarországon is számos pozitív példát láthatunk erre a jelenségre.

Mozogj aktívan, és keresd a mestered!
Megfelelő mesterek nélkül nem fejlődhet ki tehetség. A valódi mestert, ahogy a régi Keleten is, a tanítványnak kell aktívan megkeresnie. Rendkívül hasznos lehet, ha a végzettség megszerzése és az első munkaerőpiaci döntések meghozatala előtt a diák jelentős időt tölthet, és alkotómunkát végezhet számos különböző szakmai műhelyben. Ez az ún. rotáció bevett intézmény a nyugati világban, és egyes szakmákban Magyarországon is alkalmazzák.

Pályájának különböző szakaszaiban az alakuló talentumnak gyakran különböző tanítókra, iskolákra van szüksége. Az önálló továbblépést igen gyakran a különböző műhelyekben megszerzett tudáselemek kombinációja alapozza meg.

A fejlődéshez szükséges környezet megtalálása legtöbbször nagyfokú mobilitást, mozgás- és alkalmazkodóképességet igényel. A magyarok közismert röghözkötöttsége, országon belül is alacsony mobilitása erősen gátolhatja a tehetségek kifejlődését. Ma a tanulni vágyó fiatal tehetségek előtt nincs akadálya a mozgásnak – sőt, a magasabb bérszínvonalú országokba irányuló tanulmányutak sok esetben még jövedelmezőek is lehetnek az utazó számára. Jómagam mindig is azt tekintettem életcélomnak, hogy Magyarországon hozzak létre alkotó műhelyt. Ez azonban korántsem tántorított vissza attól, hogy többéves tanulmányutakra menjek a világ vezető szakmai iskoláiba. A kizárólag efféle tanulmányutakon megszerezhető szakmai látókör nélkül nem is lenne lehetséges, hogy munkámat a jelenlegi körülmények között végezhessem. Azt gondolom, a szakmák döntő többségében ez a követendő út. Nagy szükség van természetesen a külföldről hazatérő tehetségek itthoni beilleszkedésének elősegítésére is, amire hazánkban az utóbbi években örvendetes kezdeményezések történnek.