Arra kaptam felkérést, hogy röviden vázoljam mi segített és mi gátolt pályafutásomban. Erre próbálok válaszolni a teljesség igénye nélkül. A pályám kezdetére egyértelműen a „véletlen” és a közeg, amiben felnőttem volt a legnagyobb hatással. A pozitív hatások mellett, a családom, egyes tanáraim, érdekes szakkör és természetesem olvasmányaim részéről, az elrettentő példák is jelentősen formálták véleményemet. Sokszor az ember hamarabb meg tudja mondani, hogy mit nem akar, mintsem azt, hogy mit akar. Több éves, gyári gyakorlat hatására kezdtem komolyan venni a tanulmányaimat, és lettem közepes tanulóból évfolyamelső a gimnáziumban. A munkapiaccal először érintkezve értettem meg ugyanis, hogy olyan foglalkozást szeretnék a későbbiekben, ami le tudja kötni az érdeklődésemet és lehetőséget ad az egyéni alkotómunkára. Világossá vált számomra, hogy tanulás nélkül ez nem lehetséges. A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum ahova jártam, nagy hagyományokra tekintett vissza, diákjai voltak többek között Pázmány Péter, Mikes Kelemen és Passuth László. Nagyon jó iskola volt, kiváló lehetőséget adott a tanulásra, sportolásra. Igazából a matematika és a kémia iránt éreztem erős affinitást, és mivel akkoriban a kémia életszerűbbnek tűnt ezt választottam egyetemi tanulmányaim tárgyaként. A kémia mellett szóltak azonban még a gyerekkori naiv kísérleteim, amelyekhez egy ismeretterjesztő könyv szolgáltatott inspirációt, és a kémiai-fényképészeti szakkör, amely egyértelművé tette számomra, hogy a kémiai ismeretek jól és akár szórakoztatóan hasznosíthatóak a gyakorlatban. Nem szeretném azt a benyomást adni, hogy választásomat a feltétlen céltudatosság jellemezte, abban az időben több időt szenteltem a sportnak és olvasásra, mint a tanulmányaimra. Egyszerűen csak azt választottam, amihez akkor a legjobban értettem, szerettem és nem utolsó sorban azt, amit a legjobban tanítottak.

Érettségi után a Babes-Bolyai Tudományegyetem kutató kémia szakára jelentkeztem, amely abban az évben indult először és nyolcszoros túljelentkezés volt. Ez a szak csak román nyelven volt meghirdetve, de a felvételem után megbizonyosodtam, hogy jól választottam. Nemcsak azért mert ha jól emlékszem az 50-es évfolyam harmada magyar volt, hanem azért is, mert a magyar professzorok mellett lehetőségem nyílt kiváló román professzorok kurzusait hallgatni.  Ilyen volt Haiduc professzor, aki jelenleg a Román Tudományos Akadémia elnöke, de sokan mások.  Emellett egy egészséges, baráti versenyszellem alakult ki az évfolyamtársaim között, amely további ösztönzésként hatott mindannyiunk teljesítményére, és legtöbbünk már másod- vagy harmadévesen bekapcsolódott a kutatásba. Megjegyzem, hogy az egyetemünkön, legalább is az én tanulmányaim idejében, nem voltak tudományos diákköri konferenciák, és az önkéntes kutatómunka semmilyen formális elismerésben sem részesült. Legtöbb esetben pusztán csak az elkötelezettség és a tudományos érdeklődés motiválta. Az atomspektroszkópia témakörében kapcsolódtam be, amely az analitikai kémia egyik legfontosabb területe. Az analitikai kémia mellett az első kurzus hatására döntöttem.

Közvetlenül az egyetem befejezése után az események szerencsés egybeesése folytán egyenes út vezetett a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának doktori iskolájába, ahol 1999-ben kémiából szereztem doktori fokozatot. Már a doktori tanulmányaim során is teljes kutatói szabadsággal önállóan dolgozhattam, választottam témákat és publikáltam. Tulajdonképpen ebben az időszakban legtöbbször 16 órát dolgoztam naponta, ebbe beleértve a hétvégéket is. Nagyszerű érzés volt valami teljesen újat alkotni, egy érdekes ötletet kipróbálni. Ekkor kristályosodott ki bennem, hogy a kémiai és bioszenzorok beskatulyázatlan interdiszciplináris világa érdekel a legjobban és az utóbbi 10 év kutatása ezen eszközök fejlesztését, új érzékelési mechanizmusok felfedezését és orvosdiagnosztikai alkalmazását célozta. Munkámat jelentős mértékben segítette, hogy ezidő alatt sok külföldi kutatási/szakmai tapasztalatot szereztem. A Pungor iskola hagyományai közé tartozott az intenzív nemzetközi együttműködés és első utjaimra, mint még doktoráns hallgató, a főnökeim önzetlen támogatásával nyílt lehetőség. Kiemelném Lindner Ernő és Tóth Klára profeszorokat. Később már magam pályáztam, vagy meghívtak. Meghatározó volt első utam Taiwanba, ahol műszerezettséget tanultam egy nemzetközi kurzus keretében. Dolgoztam még az USA-ban (Duke és Memphis egyetemeken), Svájcban (ETH Zürich), illetve rövid ideig Olaszországban és Észtországban. Külföldön végzett munkám nem csak az ismereteimet és eredményeimet gazdagította, hanem kiváló kutatási partnerekhez baráti kapcsolatok kialakításához is vezetett.

Erős ösztönzést jelentett számomra, hogy kollegáim részéről a munkám folyamatos megbecsülésben részesült. Fontosabb elismerés/díjak, amiben az elmúlt 10 évben részesültem: Akadémiai Ifjúsági Díj, Herff posztdoktori, Varga József posztdoktori, Wilhelm Simon kutatási, és Bolyai János kutatási ösztöndíjak, Bolyai Plakett, Talentum díj, Pungor Ernő díj. Emellett ami számomra ugyanilyen fontos, hogy a hallgatóim is kiválóan szerepeltek és több TDk első díjat illetve ösztöndíjat nyertek.

Végül, lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni, hogy mi az a tevékenység, amihez a legnagyobb tehetségünk van. Ha az ember jó eredményeket ér el, és ami fontos: élvezi is, amit csinál, akkor valószínűleg megtalálta ezt a tevékenységet. Ezt érzem én is.

Azután, hogy mi segítette, most arra is választ kell, hogy adjak, hogy mi gátolta/gátolja a kutatói pályafutásomat. Fenntartom azt a véleményemet, hogy a pályafutásom során csak jóindulatú támogatással találkoztam. Ennek ellenére természetesen voltak gátló hatások. A kutatás egyik jellegzetessége, hogy maximális koncentráltságot igényel, nem lehet komoly kutatást végezni csak úgy mellékesen. A kísérletes tudományok esetében ez fokozottan igaz. Egy bizonyos stádiumot elérő egyetemi kutató tevékenységei közül azonban a kutatás csak egy a sok közül.  A krónikus időhiány, amiben esetenként én, és sok kollégám bekényszerül az egyik legfontosabb gátja a magas szintű kutatásnak.  Szeretném, ha még több időm lenne a kutatásra.
Bővebben >>>