Harsányi István (1908-2002)

Sarka Ferenc:

A sárospataki tehetségvédő– Harsányi István (1908 – 2002) – a történelem viharában.

„ Pályakép és üzenet”

„Vallom, hogy a szellemi tehetség
az emberi értékvilág
egyik legfontosabb és kimeríthetetlen forrása.”

1. A történelmi életút.

1908-ban látta meg a napvilágot református lelkészi családban. Tanulmányait a „Bodrog Party Athén”-ben végzi, amely a pataki református elemi iskolában kezdődött, majd folytatódott a református gimnáziumban. Egyetemi éveit az Eötvös kollégium szellemisége formálja. Egy évet tölt ösztöndíjasként Genfben, mely időszak hatása fordítja a pszichológia irányába. 1945-ig gimnáziumi tanár a nagyhírű pataki iskolában. Ezen idő alatt jelenik meg pedagógiai folyóiratban érdeklődésének sokrétűségét reprezentáló cikkei, tanulmányai, közöttük a „Sárospataki tehetségkutatás”.

1945 – 1948 minisztériumi osztálytanácsos, a Vallás és Közoktatási Minisztériumban.

1948 – 1969 MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa.

A sárospataki évektől kezdődően kitartóan foglalkozott a tehetség problémakörével: a tehetség felismerése, gondozása, fejlesztése.

1984 – ben állította össze kézikönyvét a tehetséggondozás legfontosabb kérdéseiről: „a tehetségvédelem történetének legfontosabb szakaszairól, a tehetségvédelem során időről időre felmerülő gyakorlati és elvi problémákról, az iskola, a tanárok és a család meghatározó szerepéről.”

1994 – ben a Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadásában jelent meg „Tehetségvédelem” című kötete.

Sárospataki gimnáziumi tanári majd igazgatóhelyettesi munkáját kilenc hónapos doni „kiküldetés” és kilenc hónapos bebörtönzés szakítja meg.

Életének nagy részében hazánkban a történelmi események sajnálatos alakulása miatt a tehetség felismerése, gondozása, védelme sokáig háttérbe szorult, s amolyan kényes témának számított, tele torz ideológiától és tudatlanságtól vezérelt téveszmékkel./ a tehetséggondozás ellentétes a társadalmi egyenlőséggel; az elitizmus táptalaja; magától is érvényesül; stb; /

Ezen időszakban volt Ő a tehetségvédelem Magyarországi lámpása, akit a magyar tehetséggondozás legnagyobb „Öregjének” tartunk. Tóth László írja róla 2003 – ban „Ő volt az első, aki az iskolai tehetséggondozás szervezeti kereteit megteremtette Sárospatakon, elindította a tehetségvizsgákat, 1941 – re egy teljes rendszert kidolgozva. Ennek pozitív tapasztalatai ösztönözték Szabadfalvy György minisztériumi tisztviselőt, az akkori Társadalmi Szemle főszerkesztőjét, hogy létrehozza az Állami Tehetségvédelmi Alapot és a református keretekben folyó munka mellett az állami tehetségvédő munkát, megszervezze, amely ezután – a kritikus időkig – zavartalanul működött, mint egy hetven gimnáziumban.” /Tehetségfejlesztés kisenciklopédiája 84. old./

2. A magyar tehetségvédelmi mozgalom korszakai Harsányi István szerint:

Első korszaka /1900-1931/ a századfordulón alakul ki és tartott 1931-ig Nagy László haláláig.

A második szakasz Sárospatakon kezdődik el 1935-ben, ahonnan átterjed más egyházi iskolákra és ágyazódik be az 1941-ben megszervezett tehetségvédelmi mozgalomba. /Karl János: A tehetséges falusi gyerekek kiválasztásáról. Magyar Középiskola 1942/ Ennek keretében 1946-ban már ezernél több versenyvizsgán kiválogatott szegény sorsú tanuló folytathatja tovább tanulmányait. A tehetségvédelemnek ez a szakasza 1948-ig a 8 osztályos általános iskola és a 16 évig tartó tankötelezettség bevezetéséig tart. Ugyanis az akkori felfogás szerint a tehetségvédelmi munkát a 8 osztályos általános iskola bevezetése már szükségtelenné tette.

Harmincévi szünet, hallgatás után 1979-ben, Somogyban indul el a tehetségvédelmi munka harmadik szakasza.

3. A sárospataki „manzárd” és a „Rácz – ház.”

„ A manzárd lakói köztudottan a pataki diákság tehetség és teljesítmény szerint egyaránt kiemelkedő homogén csoportját alkották. Patakon mindenki tudta, hogy a manzárdisták kiválogatásának mik a kritériumai, s azt is tudták, hogy ha valamelyik manzárdista nem tudja tartani a kívánt színvonalat, a legközelebbi évzáráskor elbúcsúzhat a manzárdtól és a vele járó előnyöktől, kedvezményektől.”

„A manzárdisták ugyanis éppen úgy, mint utódaik a Rácz ház lakói, teljesen természetesnek tartották a velük szemben támasztott magas követelményeket, tudták hogy azoknak meg is tudnak felelni, s maguk szégyellték volna a legjobban, ha az őket kiválogatók bizalmának nem tudtak volna megfelelni.” /Hajtották és sarkantyúzták önmagukat/

„ A manzárdban és a Rácz-házban folyó pedagógiai kísérlet mindössze 16 évig, vagyis pontosan két gimnáziumi lusztromon keresztül tartott. De ez a viszonylag rövid idő is elég volt ahhoz, hogy bizonyítsa a tehetséges tanulókkal való pedagógiai foglalkozás rendszerének megalapozottságát, szinte várakozáson felüli eredményességét. A Rácz-ház valamennyi lakója beváltotta a tehetségükhöz fűzött reménységeket.”

4. A szervezett hazai tehetségvédelmi mozgalom második korszaka 1935-ben kezdődik Sárospatakon. „A mozgalom és időszakának története két részre tagolódik. Az elsőben kibontakozik a református gimnáziumok mozgalma, a másodikban 1941-től az állam is bekapcsolódik a munkába, s a kormány jelentős falusi tehetségvédelmi alapot létesít. A kiválogatás munkája itt is a Sárospatakon kikísérletezett módszerrel folyik, s ettől kezdve egymás mellett élő együttműködésben halad az állami és egyházi népi tehetségmentési munka Sárospatakon” /Valóság 1981./

A Sárospatakon 1935-ben elindított népi tehetségmentési mozgalom szerves folytatása volt az időközben más református gimnáziumokra is átterjedt tehetségvédelmi munka, majd a tehetséges falusi szegény tanulók gimnáziumi iskoláztatásának előmozdítására „állami keretben működő nevelőalap.”

5. Üzenet a jövőnek.

„Egyre pontosabban körvonalazódtak elképzeléseink. Differenciált alapelveink közül a legfontosabbak a következők:

- a tehetséggondozást az eddigieknél tervszerűbben, szervezettebben és eredményesebben kell végezni,

- a tehetségek fejlesztési programja nem keresztezheti a gyengébbek, a lemaradók megsegítésére kidolgozott és folyamatosan alkalmazott évtizedes programunkat,

- a tehetség-felderítést minél korábbi életkorban kell megkezdeni, de ezt, valamint a fejlesztést meg kell hagyni valamennyi intézmény általános pedagógiai feladatrendszerében; e tevékenység minden iskola feladata, és minden pedagógus erkölcsi, szakmai kötelessége,

- a tehetséges tanulók felderítését és speciális gondozását felmenőrendszerben, „megyei szinten” kell intézményesíteni, egyelőre csak bizonyos foglalkozások kialakításával, elkülönítésével; a külön szervezett foglalkozások pedagógiai tapasztalatait az első perctől kezdve gyűjteni kell, s e megfigyelések elemzése alapján lehet megszervezni a megyei tehetséggondozói rendszer folyamatos szervezeti továbbfejlesztését.

6. Harsányi István tehetségfogalma.

„A tehetségen azt a velünk született, majd céltudatos tevékenység, gyakorlás által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos behatárolt területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.”

Az „E-faktor.” A Galton-Speerman-féle G- és S- faktor mellé javaslom az E-faktor felvételét. Ez az erkölcsi, akarati, szociális értékeket jelző személyiségtulajdonságok összessége, az etikai értékek dominanciájával.

Tehetségértéksor. „ A tehetségkérdéssel való, immár fél évszázados foglalkozás közben kialakulóban van bennem az élmezőny szerkezeti képe. Képszerűen….. az egyes területek nem lineáris sorban helyezkednek el előttem, hanem amolyan kerekasztal-ülésrendben, ahol nincs asztalfő, és macskaasztal sincs. A sorrendet az aktuális társadalmi szükségletek és a szükségletek kielégítésének színvonala, a tehetségek súlya határozza meg.”

7. Az iskolai tehetségvédelem módszerei Harsányi István szerint.

Az intézményes tehetségvédelem kritériumai: (jellemzői)

- alapos tájékozottság afelől, hogy miről lehet minél korábban felismerni bizonyos tehetségek nyiladozását,
- milyen tulajdonságok figyelmeztetnek arra, hogy egy gyermekből – megfelelő, kedvező körülmények között – átlagon felüli tehetség bontakozhat ki,
- a felismert kritériumok alapján a tehetségek módszeres és rendszeres keresése, felkutatása,
- annak ismerete, miben, milyen jellemzők (S és G faktor) alapján ígérkezik valaki tehetségesnek,
- speciális nevelési tanítási módszerek alkalmazása,
- a fejlesztés biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése,
- a tehetségígéretek fejlődésének folyamatos nyomon követése az egész tanulmányi idő alatt,
- a tehetségesnek bizonyult tanulók későbbi pályakövetése.

A szervezett tehetségvédelem alapvető módszerei:

- akceleráció, vagyis az iskolai haladás meggyorsítása, (korábbi beiskolázás;előrehozott vizsgák; osztályugrás)
- tantervdúsítás, tananyag - gazdagítás,
- speciális osztályokban, iskolákban történő tanulás,
- képességek szerinti csoportosítás,
- nyilvános szereplések.
S-faktor (speciális képességek)
G-faktor „okos” (absztrakt gondolkodás; fogalomalkotás; kombinációs képesség)

8. Harsányi István a Miskolci Földesben.

E fejezet összeállítása Dr Kálmán Lászlóval a Földes Ferenc Gimnázium nyugdíjas igazgatójával való beszélgetés ( az iskola pedagógusa volt 1957-től igazgatója 1967-1991-ig ) jelenleg a spec. matekon óraadó, a spec. matek központi és helyi tantervét kidolgozó) valamint az iskola évkönyveinek tanulmányozása alapján történt. Harsányi Istvánt az iskola tantestületének idősebb pedagógusai, mint minisztériumi osztálytanácsost, szociológust, pszichológust, az MTA munkatársát ismerik. Azt a pedagógust, tehetséggondozót, aki egész életét a szegény sorsú tehetséges gyerekek felkutatására a velük való foglakozásra, pályájuk segítésére és nyomon követésére szentelte. A miskolci Földes Gimnáziumban tartott nevelői értekezleten (ma azt mondanánk nevelési értekezlet) a tehetség-felismerésével és gondozás kérdéseivel foglalkozott. Az iskola saját maga számára kidolgozott rendszerének elemeit (általános képesség-kiválasztás; tehetség-felismerés; sokoldalú foglalkoztatás) vitatták meg. „Az iskolának sok olyan tevékenységet kell szerveznie, amelyben a gyerekek maguk ismerik fel tehetségüket.” állapította meg. „Az iskola tevékenységi köröket szervezzen ahol a gyerekek próbára, tehetik magukat” (itt találkozunk először a tevékenységi kör elnevezéssel) és szervezett is a már meglévők mellé még igen sok területen ahol tanácsára igyekeztek mind a „passzív mind az aktívabb gyerekeket bevonni a munkába”. A fő cél az volt, hogy a gyerekek aktívan vegyenek részt az általuk önként választott egy - egy probléma megoldásában, a tevékenységek gyakorlásában. Az iskola a tevékenységi körökben való részvételt önkéntessé tette, de elvárta név szerint mindenkitől hogy egy adott területen kötelezze el magát, abban hogy azzal a területtel, az ahhoz tartozó dolgokkal többet és behatóbban fog foglalkozni. Kiemelt szerepet kapott az iskola munkájában a motiváció, a tevékenységközpontú nevelés és a tevékenységi körök nagy száma. Minden jelentkezőtől elvárt volt, aki a Földes diákja akart lenni, hogy egy adott területtel (az énekkari tevékenységtől a speciális matematikáig számtalan területből válaszhatott) kötelezze el magát, és behatóan foglalkozzon az általa választott területtel. A gyerekek tudták ki az a tanár, akihez fordulhattak problémáikkal, ha megakadnak. ( tutor; mentor lenne ez a tanár Harsányi által használt szakkifejezéssel)

Nagyra becsülte az iskola ilyen irányú kezdeményezéseit, meglepetéssel fogadta a rendszert, biztatta a tantestületet, folytassa a megkezdett utat.

Javaslatait az iskola beépítette tehetséggondozó rendszerébe. Többször érdeklődött Kálmán igazgató úrtól az iskolában folyó munkáról, a fiatalok sorsának alakulásáról.

Milyen új fogalmakat, a gyerekek elé támasztandó elvárásokat ismerhettünk, meg amelyeket talán ekkor használt először?

- tevékenységi körök
- tehetséges gyerekek nyomon követése
- sokoldalú foglalkoztatás, tevékenykedtetés
- a gyerekek tegyék próbára magukat,
- merüljenek el egy általuk önként választott problémában,
- kötelezzék el magukat a választott téma iránt
- a patronáló tanár

9. Dr Harsányi István: Tehetséggondozó Kollégium Miskolcon

(kivonat a Tehetség a Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadványának 1994/2. számából)

„1990. november 12-én nyílt meg Miskolcon egy sajátos jellegű középiskolai szakkollégium, amely a hozzám eljutó híradásokkal fölkeltette érdeklődésemet és reménységemet. „…………két napot töltöttem náluk, s jólélekkel tanúsíthatom, hogy ez az egyedülálló megoldással, célkitűzéssel dolgozó intézmény szép eredmények lehetőségével biztatja a magyar közoktatásüggyel foglalkozó illetékeseket, a tehetségvédelem ügye iránt elkötelezett pedagógusokat. Vallom, hogy minden rendelkezésre álló lehetőséget érdemes felhasználni fenntartására, zavartalan működtetése és teljes kibontakoztatása érdekében.

Merőben új a feladat megfogalmazása: egy nagy magyar város, Miskolc 14 középiskolájának vidéki, vagyis internátusi, kollégiumi elhelyezésre szoruló fiú-és lánytanulóját, jelen esetben mintegy 260, jó képességű, ígéretes, szívesen és jó eredménnyel tanuló, szellemi megmérettetésre is vállalkozó diákját egy speciális arcélű intézményben, nevelőkollégiumban gyűjtse össze. Ez az intézmény az egyes középiskolák követelményein túl sokszínű kiegészítő tanulásra ad alkalmat, 40 körüli szakköri foglalkozást kinél fel kollégistáknak, igen erős hangsúlyt téve az idegen nyelvek tanulására. Kiemelkedően egyedülálló az a művelődési lehetőség, amelyet a gondosan kiválasztott és folyamatosan gyarapított ötvenezer kötetes könyvtáruk nyújt.

A tanulók megerőltető munkáját a megszokottnál szabadabb házirend segíti, amely lehetővé teszi a felkészülés egyénre szabott kialakítását……..”

10. Megemlékezés Harsányi Istvánról.

Harsányi István (1908-2002)

Meglehet, több, ma még élő gömör-megyei, volt sá-rospataki diák (a rimaszombati Katona Kálmán, Kéri István, és Németh László, a rimaszécsi Rigó János, a feledi Pólos László, nagytiszteletű Burszki József, Tornaljáról pedig Tornallyay Zoltán és Márton, nagytiszteletű Száz Béla, a tiszteletbeli tornaljainak számító Pazderák Bertalan tanár úr, jómagam, és biztosan még mások is) az elismerést bizonyító vastagbetűs, rangot adó sorokat összességében nem ismeri, de azt lelke mélyén őrizve, emlékezetébe örökre belevésve tudja, hogy ki volt Harsányi István a számára, a Sárospataki Collegium számára, az ország számára.
Őse volt a hitvalló rimaszombati prédikátor, a Habsburg idők vallásüldözései során gályarabságot szenvedett Harsányi Móricz István. Édesapja, id. Harsányi István jeles irodalomtörténész, a Sárospataki Theológia tanára. Anyai nagyapja, a felvidéki származású Radácsy György szintén irodalmár és theológiai professzor volt. Felesége, Rick Lenke diplomás óraadó tanárként francia nyelvet tanított Sárospatakon. Fia, dr. Harsányi Ádám orvos, napjaink neves szívspecialistája (mint ilyen, életem tartalmának hosszabbítgatója). Londonban élő lánya, Harsányi Zsuzsanna az angol nyelvoktatás világméretű hálózatának egyik főszervezője.
Sárospatak, a Bodrog-parti Athén, a reformátusság védőbástyája, a szegények iskolája, a szabadság és a fejlődés zászlóvivője volt.
Dr. Harsányi István ennek a Genius loci-nak, a hely szellemének volt élharcosa.
A Pataki Collegium jelmondata: Isten, haza, emberiség. E három szó elválaszthatatlan volt Harsányi István számára.
1926-ban érettségizett, tanári diplomáját Budapesten szerezte meg. Az Eötvös Kollégiumban lakott, amelyről tudta, hogy itt válhat jó pedagógussá, hazafias, református nevelővé. Genfben egy évig tanult pszichológiát. 1955-ban magyar-latin szakosként kezdte meg tanári munkáját Sárospatakon. Visszament oda, ahonnan elindult, megerősödve tudásban és elhivatottságban. Igazi pszicho-pedagógus volt, így tudott igazán tanító-nevelő munkát végezni. A Sárospataki Népfőiskolai Mozgalom és a Tehetségkutatás egyik kezdeményezője, szervezője és vezéregyénisége volt.
Noha dr. Harsányi István a háború után kényszerűségből Budapesten élt, sohasem szakadt el Sárospatak-tól. Nem véletlen, hogy a 70-es évektől a pataki diáktalálkozók fő életrehívója volt.
A teljes emberréválás volt pedagógiai eszménye, célkitűzése, az, aki társadalmának, népének hasznos tagjává válik.
A végtisztességen, a Sárospataki Collegium imatermében az alábbi szavakkal búcsúzhattam el Tőle:
Harsányi gárdista voltam Patakon, Pesten egy fél életre szóló megszakítatlan kapcsolat fűzött össze minket. A rendkívüli emberek földi létük lezáródásával csupán ívelésük, történetük egy újabb állomásához érnek.
Dr. Harsányi István, Pista bácsi, annak ellenére, hogy az utóbbi időkben évente ha egyszer-kétszer láttuk, szemünkben megingathatatlanul vezérünk, a pataki szellem legigazibb megtestesítője maradt.
Annakidején ő álmodta, szervezte, és nevével fémjelezte azokat a Pataki Öreg-diák Kulturestéket, amelyek mintájára aztán olyan országos mozgalom indult el hódító útjára, amely a diktatúrában az egyetlen volt, amely nem „Pártunk és Kormányunk” utasítására jött létre.
Ezek a felejthetetlen esték életünk nagy élményei lettek, ezeken mi, volt pataki diákok egyrészt elválaszthatatlanul forrtunk össze, másrészt egy vezéregyéniség pedagógiai művészetének tanúivá, részeseivé lettünk. Hitt abban, amit akart és ellenállhatatlan dinamizmussal valósította és valósíttatta meg velünk azokat. Bárki került „bűvkörébe”, szuggesztivitásával a cél érdekében „szent” szolgálatába állította és miközben mi szolgálók lettünk, passiók szereplőivé váltunk. Hogy Gömör vármegye magyar része kulturtörténetének és egyéb kérdéseinek a teljességével foglalkoztam, azt dr. Harsányi István „ellentmondást nem tűrő” javaslatának köszönhetjük: Gömör és én.
Ameddig csak egy pataki öregdiák is fog élni, hálával és tisztelettel fog Reá visszaemlékezni.
………………………………………………Pista bácsi, Te ne nyugodj, hanem figyelj minket onnan fentről és szólj, hogy mit teszünk rosszul, vagy mit kell csinálnunk!
És mi követni fogunk, mert Te pataki vezérünk voltál és maradsz ezután is...

Készítette Gyetvai Zoltán

Felhasznált irodalom:
Harsány István alábbi írásai:
o Nemzedékem szemével Zempléni Múzsa
o Tehetségvédelem kis kalauza PMPI 1998
o Tehetségvédelem MTT 1994
o Házilagos felkészítés Magyar Nemzet
o A sárospataki tehetségkutatási munka.
o Református gimnáziumok tehetségkutatási munkája.
o Sárospatak a magyar nevelésügy szolgálatában.
o Tóth László: Tehetségfejlesztés kisenciklopédiája.

a szerző:
okleveles pedagógia szakos előadó.
a Magyar Tehetséggondozó Társaság alelnöke
Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet óraadó oktatója
IRM Miskolci Rendészeti Szakközépiskola kiemelt főelőadója.