Gyerkó András a Barcaság kimagasló zenetehetsége 1943. október 21-én született Bácsfaluban. Apai ágon az elődei türkösiek és hosszufalusiak,anyai ágon pedig Sepsiszékiek.
Mindkét ágazatot kimozdította szülőföldjéről a történelmi és a gazdasági átalakulás.

    Apja Gyerkó András(1901.május 27.-1977,január 5.) Bukarestben született, mert nagyapja itt talált megélhetőségi lehetőséget, mint raktárnok, a XIX századvégi „regáti” főváros lendületes fejlődésének köszönhetően. Budapest után ebben a városban élt a legtöbb magyar. A kevés földdel rendelkező Gyerkó-Gócza család így telepedett Bukarestbe, abba a városba, ahol valamikor ötezer csángó élt és dolgozott. Gyerkó András apja és annak húga itt végezték el az 1-6 osztályt abban a bukaresti magyar iskolában, amelyből 1990-után alakult meg az Ady Endre Líceum. Gyerkó András az apa nem kőműves, nem fiákeres, hanem iparos-esztergályos lesz. Kitört az első világháború, így nagyapját Gyerkó Andrást 1917 telén gyalog és néha szekéren Jászvásárig hurcolták. Csodával határos módon élve hazakerül, de a csángóság hanyat-homlok menekül a „magyargyűlölő” Bukarestből. Először Brassóba telepednek le, majd 1927-ben Türkösbe a „szülőföldre”, de csak a család férfitagjai, mert az anya Gyerkó-Gócza Anna és annak lánya Sára Bukarestben elhaláloztak, betegség miatt.
    Apja mint ügyes iparos, könnyen talál munkát Brassóban. Dolgozik Teutsch-nál, a Fazolában, majd a Schiel-műveknél, ahonnan nyugdíjba is vonul. Ő egy helyben maradt, csak a történelem fergetege a Schiel-gyárból csinált „Uzinele Strungul”-t, majd ebből is „Hidromecanica”-t, ami ideig-óráig még ma is létezik. Apja kitűnő énekes is volt, mindig a társaságok kedvence. Ezt a hangot örökölte a tanár úr is.

    Anyja Miklós Lenke 1921. november 19-én született Bácsfaluban, Miklós József iparos és Kocsis Krisztina varrónő gyerekeként. Az anyai Kocsis ág középajtai eredetű. A dédnagyapát Kocsis Dénest a falusi életformából a kiegyezés utáni Magyarország fejlődése mozdítja ki. Az Erdélyt is behálózó vasuti közlekedés sok munkahelyet bíztosít számos székely legénynek. Így lesz belőle vasútas Brassóban,majd pályaőr az Alsómalomdomboknál. Az egykori őrház még ma is áll. Ezt kellett 1916 augusztusában 24 óra alatt elhagyniuk és az utolsó szerelvénnyel Vácig menekülniük. A történelem vihara után visszakerülnek a szülőföldre, de vonatot köszönteni már csak más nyelven lehetett. Ezt a nyelvet dédapja nem ismerte, megtanulhatta volna, de az esküt elmondani lelkiismerete nem engedte, így lett az egykori pályaőrből pályatakarító, ott ahol valamikor az érkező vonat füttye szakította meg a harmonikaszót.
   
    Gyerkó András az óvódát szülőfalujában 1947-51 között végezte el Szén Ida óvónéni irányítása alatt. Zajlot a verstanulás, a színpadi szereplés, de a hoszabított program végén sorbanállva a kapunál jött a kötelező Internacionálé éneklése. A kis óvódások a szöveget tudták, magyarul énekelték, de nem tudták, hogy kivel kell harcolni, és mégis az volt a jó benne, hogy mindig az utolsó harcról kellett énekelni. A dallam szerkezete tíz különböző hangból állott és ezt az öt éves gyereknek tudnia kellett. Hát ilyen nótaszóval köszöntött be a szocializmus a Barcaságra is. Közben megszületett a húga Hajnal is, 1946. március 14-én.
    1950-57 között Gyerkó András a bácsfalusi általános iskola tanulója , amelynek igazgatója Simon András volt. Az első osztályban Szén Gyula volt a tanító, második osztályban Fekete Hajnalka, harmadikban Ürmösi Rozália és negyedikben Fejér Zoltán. Az 5-7 osztályban Tóthpál István volt az osztályfőnöke. Apja sokszor vitte magával a gyárba így büszkélkedett kollégái előtt, akik bíztatták, hogy tanuljon többet, hogy ne kelljen annyit és úgy dolgoznia mint az apjának.Gyermekfejjel ezt úgy értelmezte, hogy mérnök pályát kell választania, és ez nem is lehet olyan nehéz, mert a matematikát szerette.
    Az iskola minőségét a szaktantárgyak tudományos hűvössége mellett a nevelői melegség biztosítja. Simon András népnevelő tevékenységéhez az iskola színjátszó társulata is tartozott. Ezt nem felső utasításra, hanem belső meggyőződésből tette,sokszor a másik tagozat akadályait is leküzdve. A hatodik osztályban János Vitézzel léptek a színpadra, a hetedik osztályban pedig a Légy jó mindhaláliggal. Minden tanár egy-egy szinpadi jelenetet mutatott be és az igazgató koordonálta az összképet. Így nagyon sok Nyilas Misi kerülhetett a Nagy Béla és csoportosulása által 1954-ben alapított négyfalusi Elméleti Líceumba.
    Gyerkó András 1957-61 között ennek a középiskolának az eminens tanulója. Osztályfönöke Gazdag Árpád(1930-2007), aki a fizika mellett a kirándulásokon szeretette meg a Barcaságot. Barkó Anna a magyar irodalmat tanította és egyben a tánc- és színjátszó csoportot vezette, amelyekben Gyerkó Andrásnak is mindig jutott szerep. Ez által a sok kiszálláson megismerkedhetett Székelyfölddel is. Zátyi Lajos igazgató a magyar tagozat egységéért küzdött.Gyerkó András reálszakos érettségi oklevéllel mégsem lett mérnök.
    Iskolai évei alatt egyre jobban a hangok és a dallamok világához vonzódott. Dédnagyapja harmonikázott, nagyanyja citerán játszott és még két rokon hegedült. Az apjának akihez a legközelebb állt, kitűnő hangja, énekkedve és repertoárja volt. Az élet őt nem sodorta énekes pályára, de két dalárdának is tagja volt: a Dobránszky kántor-tanító vezette türkösi dalárdának, később pedig a „Törekvés” brassói iparos dalárdának. De ugyanolyan szenvedéllyel szeretett játszani műkedvelő színészként a Schiel-gyári társulatnál, majd a bácsfalusi kulturház színpadán. Felejthetetlen élmény volt Szigligeti Ede „Csikós” darabja, ahol az apa a gazdát, és a fia a muzsikus rajkót játszotta.
    Simon András igazgató, aki jól hegedült, tanította be a János Vitéz daljátékból Kacsók Pongrácz dallamait, majd felkérte az iskolába frissen kinevezett Simon Ilona román nyelv és irodalomszakos tanárnőt, hogy tanterven kívül alakítson egy hegedűcsoportot, és velük az év végi ünnepségen szerepeljen is. Így állt szimpadra a 16 tanuló, akik közül kettő kiemelkedett a hegedűjátékával.
    A tanárnő aki szaktudását brassói hegedüművésztől kapta, külön foglalkozott az 1956. és 57-es „forradalmi” években Gyerkó Andrással és Dódé Árpáddal is. Kottaanyaggal segítette és rendszeres felkészítéssel, persze iskolán kívül. Általa kerültek a brassói Népművészeti iskola hegedű szakára, ahol zeneelméletet, zenentörténelmet, szolfézst tanultak három éven át az érettségiig, azaz 1961-ig. Itt sokat tanult Sibian Constantin hegedűszakos tanártól, aki egyben a brassói Fillharmónia tagja is volt. Ő szerettette meg az Erkel műveket. Gyerkó András zeneiskolásként Hubai Jenő „Magyar Fantáziával” és a Porumbersu „Balladával” hegedűkoncertet tartott több iskolában, a Hadseregházában, a Metrom klubban és a Dalszinházban.
    Gyerkó András és Dódé Árpád útja a kolozsvári Zeneakadémia tanári szakára vezet, de harmadiknak hozájuk csatlakozott a tanárnőjüknek húga Simon Katalin is, aki híres opera énekes-művésznő lett. Évtizedekig Kolozsvár ünnepeltje volt, most Miskolcon tevékenykedik. A Zeneakadémián kiemelkedő tanára volt Márkos Albert zeneszerző, aki egy hegedűsdinasztia kiemelkedő tagja volt, ő tanította a Kodály-féle polifónikus éneklést is. Curta Vasile pedig hegedűsként fejelsztette a diákok készségét. Bemutatókoncertek mellett elvégzi a karvezető mesterkurzust is.
    1966-ban államvizsgáztak. Dódé Árpád egy Szeben melletti faluba került, de hegedűtudásával átigazolt a szebeni Filharmóniához, aminek most is aktív tagja, és részt vett a nyáron a „Szeben-Európai Kulturváros” zenei rendezvényen.
    Gyerkó András a brassói Traktorgyár szakisolájába kerül, ahol zeneköröket irányított. A féléves kötelező katonaságot Bukarestben végezte el, gyalogosként. Egy brassói majd sepsiszentgyörgyi továbbképzés után tartalékos főhadnaggyá léptettek elő. 1967-69 között Zernyesten az Elméleti középiskolában az V-XI osztályoknak heti 29 orán tanította román nyelven a zenét.
    1969-től a négyfalusi Elméleti Líceum mindkét tagozatán ő lesz a zenetanár. Lelki elégtételt és egyben kihívást is jelentett, hogy visszatérhetett szülőföldjére az egykori iskolájába, ahol ebben az évben adják át az ikola új épületét. A zenei nevelés célja a zenei ismeretek elsajátítása, művek meghallgatása, az éneklési készség kialakítása és fejlesztése, a zene gyakorlati művelése közös énekléssel és erre legalkalmasabb az iskolai kórus. Ezzel öszefogható az iskolai közösség és a szereplésekkel a szülőkön keresztül a helyi közösség is. Így vállik a zenetanár és karvezető népművelővé, a közösség alakító tényezőjévé.
    Tanárokból, tanítókból, óvónőkből összeállt városi kórust irányította, amelyet több versenyen díjaztak is. 1972-ben újraindult Brassóban a Magyar Dalárda, amit 1950-ben tiltottak be, és ami 1863-ban alakult meg először. Ebben az újraalapításban és kezdeti működésben részt vállalt Gyerkó András is. 1972. december 16-án feleségül vette Jakab Évát. Házasságukból két gyermek született András ( 1974. március 1.) és Noémi (1977. október 20.). András fia az Áprily Lajos Főgimnázium után 1996-ban elvégzi a Babeş-Bólyai Egyetem matematika szakát, amjd a kolozsvári Zeneakadémiát is. 1995. december 27-én nősült, felesége Zita tanárnő, szintén a Babeş-Bólyai Egyetem matematika szakát végezte.
    Gyerkó András, tanár úr 1980-tól, 2007. augusztus 31-ig, kivéve a 1989-1990-es tanévet az iskola igazgatóhelyettese. Feladata a magyar osztályok működtetése , és az egész iskola gazdasági vezetése.
    1990-ben tanfelügyelőségi és városvezetési szinten, hozzájárult a Zajzoni Rab István és a George Moroianu Középiskolák megalakulásához.
    1990-ben a helyi RMDSZ keretén belül Dávid István kulturális csoportok megalapításával foglalkozó alelnök, felkérte Gyerkó Andrást egy kórus alapítására és működtetésére. Ennek a tanár úr eleget is tett, és 1990. április 4-ikén a csernátfalusi iskolában a Polifónia Kórus megtartotta az első próbáját. Célja a magyar és az európai zenekultúra megismertetése és megszerettetése. És ezt a szerepét az elmúlt 17 év alatt folyamatosan be is töltötte.
    Jelen volt a hétfalusi csángóság egyházi és világi rendezvényein. Legutóbb a zajzoni kápolna felszentelésén. Mindezek mellett a tanár úr egy „századnyi” zenétszerető gyereket tanított meg a szolfézsre, hegedűlni, zongorázni, gitározni, furulyázni, valamint a tanítóképzőkbe bejutni.
    Ezek közül emelkedett ki Peteu-Simon Zsuzsa aki Münchenben operaénekes, Peteu-Simon Johanna aki Bukarestben csellista, és Cora Lajos aki oboa művész Svájcban, és többnyire Japánban koncertezik.
    Az elmúlt 17 év alatt a Polifónia Kórus a Barcaság kárpátmedencei nagykövete lett. Fontosabb állomásai: 1998-ban Brassóban a Magyar Dalárda alapításának 135. évfordulója, Baróton a Zatureczky kórus találkozó, 2005-ben Nagyajtán a Gazdag Miklós emléknap, Sepsiszentgyörgyön a barcasági evangélikus kórusok találkozója, Marosvásárhelyen a Bárdos Lajos és Nagy István kórustalálkozók, a budapesti Bárdos Lajos Társaság által szervezett kórusfessztiválok Zsérén, Gymesen vagyis a Csitári hegyek alatt fekvő felvidéki helységekben, Dunaföldváron, 2007-ben a budapesti Városmajor Plébánia templomában, Csillagbércen, a Deák-téri evangélikus templomban, Nyugat-Magyarország Kemenesalja falvaiban, Sárváron és még várnak rá a délvidéki és kárpátaljai meghívások mellett a lengyelországi felkrések is.
    A kulturális diplomácia törvényeinek értelmében a Polifónia Kórus vendégül látta Négyfaluban négy alkalommal a Kemenesmagasi Ének- és Citera Együttest, az óbecsei Schola Cantorum kórust, a dunaföldvári Cantemus kórust.
    A Polifónia Kórus nemzetközi elismerése volt az is amikor a budapesti Erkel-Kórussal együtt Bárdos Lajos: Régi táncdal öt részes kórusművét énekelték.
    Gyekó András segítette Sándor Márta barcasági népdalgyűtéseit, és Seres András is sokszor konzulált gyűjtése zenei anyagáról a tanár úrral. Értékelte és tanulmányozta Farkas Ferenc zeneszerő barcasági népdalgyűjtéseit is. Ezen eredményeket a „Hétfalusi Borica tánc” hegedűre és zongorára írt vitúóz szerzeményeiben dolgozta fel. Jagamus János a romániai magyar kórusgyűjteményeiben is említi, amit a Kriterion Konyvkiadó jelentettett meg. Farkas Ferenc pedig a Franciaország Tour városában tartott Európai Kóruszfesztivál elnöke is volt, ahol a tanár úr is szerepelt.
    Gyerkó András szabadidejében Nagy Elek (Méhes György) könyveit olvassa és Kányádi Sándor verseinek dallamvilágát szívja magába. Kedvenc zeneszerzője Mozart mellett Kodály. Napi tevékenységében ők is inspiráljak, a csipkéző fantáziákon is áttörő ősi magyar dallamokkal együtt, mint a „Kállai kettős” és a „Tiszán innen Dunán túl”.
    Gyerkó András a hétfalusi Mozartunk életművének hátországa a szerető családján kívül a második családja, a Polifónia Kórus, nevezetesen: Kovács Izabella, Soós Sárika, Gödri Éva, Gyerkó Éva, Nagy Katalin, Gombás Magda, Csukás Izabella, Kovács Klára, Nagy Klára, Gyerkó Nóémi, Crăciun Veronica, Soós Marika, Bíró Csilla, Kovács János, Nagy András, Bajkó Sándor, Gócza István, Kádár András és ifj. Kádár Andás.
    1998-ban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tanári és karvezetői tevékenységét elismerő oklevéllel jutalmazta.
    2001-ben a Romániai Magyar Dalszövetség pedig a Márkus Albert díjjal tűntette ki, amire nagyon büszke, hisz a Zeneakadémián kedvenc tanára volt.
    2007-ben a Tanügyi Minisztérium érdemes tanári oklevéllel méltatta.