Magyar Szó, 2007. március 27. (kedd)

A tehetség fogalma

Zseniális zsebmetsző vagy világhírű bűvész

Napjainkban nagyon sokszor halljuk a tehetség, tehetséggondozás, tehetséges gyerek kifejezéseket, de hogy valójában kiket nevezünk, nevezhetünk tehetségeseknek, az még tudományos körökben is vitatott. Különböző tehetségmodellek vannak, amelyeknek mindegyike elfogadott, de nincs általános érvényű elképzelés.

Példaként Czeizel Endre orvos-genetikus tehetségmodelljét szeretném bemutatni, amely egy komplex látásmódot képvisel, és nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet.

Czeizel modelljében a kivételes teljesítmény négy faktor (speciális mentális adottságok, általános értelmi adottság, kreativitás és motivációs adottságok) együttes meglétén alapul, amelyek a genetikai és a környezeti adottságok függvényében alakulnak ki. A kivételes tehetségnek belülről jövő, de külső feltételei vannak: család, iskola, kortárscsoportok és a társadalmi környezet. Czeizel fontosnak tartja még az úgynevezett sorsfaktort is, amelyen olyan hatásokat ért, amelyek meghatározzák a személy élettartamát, tehát azt, hogy lesz-e lehetősége kibontakoztatni képességeit, ezenkívül azt a morális-etikai aspektust, amely meghatározza, hogy a kivételes tehetség mire, milyen célok érdekében hasznosítja adottságait.

Például, hogy a gyerek zseniális zsebmetszővé vagy világhírű bűvésszé válik-e, az nagyon sok tényezőtől függ. De fontos, hogy tehetségeseink a konstruktív életvezetés szellemében bontakoztassák ki adottságaikat, mert ez az egyén számára is sikerélményt jelent, és a társadalom előrehaladását is szolgálja.

                                                                          Rajz: V. Molnár Júlia, művésztanár

A közvélemény ma még meggyőződéssel vallja, hogy az igazi tehetség, függetlenül a körülményektől, úgyis „magától” kibontakozik. Ezt megerősíti sok élettörténet, amelyekben a „főszereplő” tehetség sok akadályt legyőzve, végül is kivívja a társadalom elismerését, és sikerrel kamatoztatja képességeit. Ha azonban belegondolunk abba, hogy hány híres művészünk, tudósunk van, akiknek munkásságát csak a haláluk után ismerte el a világ, akkor joggal mondhatjuk, hogy oda kellene figyelnünk a különleges képességű gyerekekre.

Hogy a kivételes tehetségígéretek ne vesszenek el, az mindannyiunk felelőssége.

A Tehetséges Magyarországért Alapítvány tavaly szervezte meg először a Tehetség Napja programot, melynek keretében mindenki - magánszemély, civil szervezet, gazdasági szervezet, intézmény − megmutathatja a tehetség elismerése és gondozása iránti elkötelezettségét. A tehetség napjának dátumául március 25-ét, Bartók Béla születésnapját választották.

A zentai székhelyű Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért, a Nagy József Regionális Kreatív Műhely és a Cnesa OMI társszervezésében március 22-én Magyarkanizsán kerekasztal-beszélgetést szervezett ebből az alkalomból.

Az összejövetel témája a tehetség fogalmának meghatározása, a tehetséggondozás és -fejlesztés volt. Lapunkban már hírt adtunk a rendezvényről, de a téma fontossága miatt az ott elhangzott előadások, hozzászólások és vélemények kivonatos változatát is közöljük a hét folyamán.

Gruik Zsófia (a szerző pedagógus)